A lámpák vízállóságát befolyásoló tényezők
A kültéri világítótestek régóta kiállják a jég, hó, tűző nap, szél, eső és villámlás próbáját, a költségek viszonylag magasak, a külső falon pedig nehéz szétszedni és javítani, és meg kell felelniük a hosszú távú stabil munkavégzés. A LED egy finom és nemes félvezető alkatrész. Ha nedves lesz, a chip felszívja a nedvességet, és károsítja a LED-et, a PCB-t és más alkatrészeket. A LED száraz és alacsonyabb hőmérsékletű munkavégzésre alkalmas. Annak érdekében, hogy a LED hosszú ideig stabilan működjön zord kültéri körülmények között is, a lámpa vízálló szerkezetének kialakítása rendkívül kritikus.
A lámpák és lámpák jelenlegi vízálló technológiája alapvetően két irányba oszlik: szerkezeti vízszigetelésre és anyagvízszigetelésre. Az ún. szerkezeti vízszigetelés azt jelenti, hogy a termék egyes szerkezeti elemeinek egyesítése után azok már rendelkeznek a vízzáró funkcióval. Ha az anyag vízálló, akkor a terméktervezés során cserépragasztót kell félretenni az elektromos alkatrészek helyzetének lezárására, és ragasztóanyagot kell használni az összeszerelés során a vízszigetelés eléréséhez. A két vízálló kialakítás különböző termékcsaládokhoz alkalmas, és mindegyiknek megvannak a maga előnyei.
1. Ultraibolya sugarak
Az ultraibolya sugarak roncsoló hatást gyakorolnak a huzal szigetelőrétegére, a héjvédő bevonatra, a műanyag alkatrészekre, a ragasztóra, a tömítőgumi csíkokra és a lámpán kívüli ragasztókra.
Miután a huzalszigetelő réteg elöregedett és megrepedt, a vízgőz a huzalmag résein keresztül behatol a lámpába. A lámpahéj bevonatának öregedése után a burok szélén lévő bevonat megreped vagy levál, és ott lesz néhány hézag. A műanyag héj öregítése után deformálódik és megreped. Az elektronikus virágzselé öregedése repedést okoz. A tömítőgumi szalag elöregedett és deformálódott, hézagok lesznek. A szerkezeti részek közötti ragasztó elöregszik, a tapadás csökkentése után hézagok keletkeznek. Ezek az ultraibolya sugarak károsítják a lámpák vízálló képességét.
2. Magas és alacsony hőmérséklet
A külső hőmérséklet naponta nagymértékben változik. Nyáron a lámpák felületi hőmérséklete nappal 50–60 ℃-ra emelkedhet, éjszaka pedig 10–20 qC-ra csökkenhet. Télen a jeges és havas napokon akár nulla alá is süllyedhet a hőmérséklet, a hőmérsékletkülönbség pedig az év során jobban változik. Kültéri lámpák és lámpák a nyári magas hőmérsékletű környezetben, az anyag felgyorsítja az öregedést és a deformációt. Amikor a hőmérséklet nulla alá süllyed, a műanyag részek törékennyé válnak, vagy megrepednek a jég és hó nyomása alatt.
3. Hőtágulás és összehúzódás
A lámpahéj hőtágulása és összehúzódása: A hőmérséklet változása hatására a lámpa kitágul és összehúzódik. A különböző anyagoknak (például üvegnek és alumíniumnak) eltérő a lineáris tágulási együtthatója, és a két anyag a csatlakozásnál eltolódik. A hőtágulás és összehúzódás folyamata ciklikusan ismétlődik, a relatív elmozdulás pedig folyamatosan ismétlődik, ami nagymértékben rontja a lámpa légtömörségét.
A belső levegő hő hatására tágul, hidegre zsugorodik: Az eltemetett lámpa üvegén lévő vízcseppek gyakran megfigyelhetők a tér talaján, de hogyan hatolnak be a vízcseppek a cserepes ragasztóval megtöltött lámpákba? Ez a légzés eredménye, amikor a hő kitágul és a hideg összehúzódik. Amikor a hőmérséklet emelkedik, hatalmas negatív nyomás hatására a nedves levegő a lámpatest anyagában lévő apró réseken keresztül behatol a lámpatest belsejébe, és egy alacsonyabb hőmérsékletű lámpahéjjal találkozik, vízcseppekké kondenzálódik és összegyűlik. A hőmérséklet csökkentése után pozitív nyomás hatására levegő távozik a lámpatestből, de a vízcseppek továbbra is a lámpához tapadnak. A hőmérséklet-változások légzési folyamata minden nap megismétlődik, és egyre több víz halmozódik fel a lámpákban. A hőtágulás és zsugorodás fizikai változásai bonyolult rendszertervezéssé teszik a kültéri LED lámpák víz- és légtömörségének tervezését.